A találkozó időpontját 2010. szeptember 11-re tűztük ki, de addig még nagyon sok feladat várt ránk. Többek között csodálatos szőtteskiállítással leptük meg a vendégeket és a város lakóit. A kiállítás bemutatta, hogy nehéz és fáradságos munkával a piciny „kendermagból” őseink milyen csodákat alkottak. Köszönet illet az ötletadó Láczay Györgyné szervező és kutató munkáját. Megköszönjük városunk asszonyinak, hogy féltve őrzött szőtteseinket és berendezési tárgyaikat a kiállítás idejére rendelkezésünkre bocsátották.
Az előkészületek után ünneplőbe öltöztettük szívünket, városunkat és úgy vártuk vendégeinket, akiknek szívében még ott él a Dombrádhoz tartozás érzése, a szülőföld és a gyermekkor emléke. Hazajöttek emlékezni szüleikre, az itt töltött évekre. Valójában a hazaszeretet szép példájáról tettek tanúbizonyságot, mert a szeretet és ragaszkodás hozzákapcsol a szülőföldhöz, a tájhoz, az elődök örökségéhez, az örökölt szokásokhoz, hagyományokhoz.
Tamási Áron szavaival: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Más költő szerint: „Ahol születtünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk soha.”
Rendezvényünknek a Dr. Bereczky Zsigmond Református Általános Iskola adott otthont. Boldogan vettük birtokba a gondosan előkészített területet. A várakozás örömével köszöntöttük a gyülekezeti ház udvarára érkező vendégeket.
Az ismerősöket kereső, kutató szemek meghatódottságot tükröztek egy-egy ismerős arc láttán.
A találkozás megható percei után kezdetét vette az ünnepség.
A vendégeket Kozmáné Kasza Veronika polgármesterasszony köszöntötte szívet melengető beszéddel, zenés, táncos műsorral szórakoztatták a közönséget mindkét iskola tanulói. A műsort színesítette az „Őszirózsa Nyugdíjas Klub” dalcsokra, melyhez örömmel csatlakoztak a nézők is.
A jó hangulatú műsor után következett a „Kicsi konyha” által felszolgált ízletes ebéd.
Jó volt látni a vendégek meghatott arcát, amint névsorolvasáskor nevüket hallva felálltak.
Boldog zsibongás töltötte be a termet, mikor élményeiket mesélték egymásnak.
Ebéd közben és a nap hátralévő részében Kozma József zenekara szórakoztatta a jelenlévőket, akik csakhamar táncra is perdültek.
Még mindig tudtunk meglepetéssel szolgálni. Új színfolt volt a találkozón a „Csi-Hu-Hu” megjelenése. Vendégeink boldogan vették birtokba a városnéző kivonatot, amelyen Pálur Béla tartott idegenvezetést. Vonatozás közben felidézték gyerekkori éveiket.
Reméljük, hogy a múltidézés öröme mellett a rokonokkal, barátokkal való találkozás olyan élményt nyújtott számukra, ami feltöltődést ad a következő találkozóig.
Terveink között szerepel, hogy legközelebb a fiatalabb korosztályt is meghívjuk. Lehetőséget biztosítunk arra is, hogy osztálytalálkozójukat a rendezvény keretében szervezzék meg.
A találkozóról elmondhatjuk, hogy az általunk nyújtott meleg szeretet viszonzásra talált az elszármazott dombrádiakban.
Samu Istvánné, Solymosi Lászlóné