A mai napon egy település múltját kutatjuk, és Dombrád 950 évére emlékezünk, de eközben sokkal távolabbra kell tekintenünk.

A föld mélyében rejtőzködő és napvilágra kerülő leletek arról tanúskodnak számunkra, hogy ez a terület már jóval korábban lakott település volt.

Városunk tekintélyes múltja a bronzkorig nyúlik vissza, régészeti leletek bizonyítják, hogy Dombrádot a kelták is lakták.

Az első írásos emlék 1067-ből maradt fenn. Ásatások igazolják, hogy Dombrád Ótemető dombon valaha árpád-kori templom állt. Ezt az a tény is igazolja, hogy a pápai tizedjegyzékben 1332-ben szerepel Dombrád neve. A jegyzék azt is említi, hogy az itt lelkészkedő papot Miklósnak hívták.

A mai település Dombrád község és Ontelek falu egyesüléséből született 1889-ben, neve szláv eredetű.

A Tisza szabályozásáig nagy része ingoványos, lápos, mocsaras terület volt. Őseink állattenyésztéssel, majd a XVII. századtól búza, rozs, gabona, dohány, bab, a XVIII. századtól burgonya és kukorica termelésével foglalkoztak.

A reformáció 1550-ben érte el a települést, ennek következtében a lakosság reformátussá lett. A dombrádi református egyház alapítása 1578-ban történt.

Az első ismert prédikátor Nagyhalászi Ézsaiás volt, aki már 1581-ben itt tevékenykedett. 1588-ban az Ótemető déli végén fatemplomot és mellé paplakot építettek.

Ez a templom 200 évig szolgálta a híveket. Napjainkban is itt található a Tiszántúl egyik legnagyobb református temploma, melyet 1913-ban szenteltek fel.

A kis létszámú katolikusok előbb a kisvárdai, majd 1830-tól a kékcsei plébániához tartoztak. A XIX. században a környék tanyai uradalmaiban a katolikus hitben élő dombrádiak száma növekedésnek indult. Az Alvégen, a dédeli dombon a kékcsei anyaegyház támogatásával 1902–ben kápolnát építettek maguknak, melyet a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltek fel.

Harangot csak 1935-ben kapott a templom, amelyet Slezák László híres harangöntő készített, átmérője 60cm volt.

A település római katolikus iskolája már jóval a templom építése előtt,1896-ban felépült. Az iskola az államosítás (1950) után még az 1990-es évek elejéig működött, mint az állami iskola része. A templomépítés után a hitélet is fellendült.

A századfordulón meghatározó esemény volt a keskeny nyomközű vasútvonal átadása, melyen az első szerelvény Dombrád és Nyíregyháza között 1905. december 21-én indult el. Dombrád első jegyzője, Moravek Ágost Gusztáv főjegyző (1833-1915) munkássága idején.

A település fejlettségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a húszas években két gőzmalom működött itt, villanytelepe, néma mozija, állandó piaca, postája, távírdája, gyógyszerésze volt a falunak.

Szellemi életének fellendülését hozta az 1925-ben megépült polgári iskola. (Építésekor a terület feltöltésére 5000 lovas szekér homokot használtak fel.)

A szomszédos Borsod Megyével a kapcsolatot az 1922-ben megépült pontonhíd biztosította.

Az I. világháború a községtől 132, a II. világháború 106 áldozatot követelt. Az elhunytak emlékét két emlékmű örökíti meg.

1950-től több olyan szervezet és intézmény kezdte meg működését, amelyek ma is meghatározói a településnek: óvoda, állami általános iskola, MGTSZ, ÁFÉSZ, OTP, tüzéptelep, stb. A meglévőket új intézmények és létesítmények megépítése követte: Művelődési ház, Könyvtár, szélesvásznú MOZI, Körzeti Orvosi rendelő, Ravatalozó, 200 főt foglalkoztató varroda.

Dombrád 1971-ben megkapta a nagyközségi címet. A település életében a rendszerváltást követően történelmi léptékű fejlődés indult el.

Kiépült a teljes körű infrastruktúra, minden utcában van vezetékes ivóvíz, gáz, szennyvízhálózat, szilárd burkolatú út, telefon, megalakult a rendőrőrs, bővült az általános iskola, megépült a 16 tantermes Móra Ferenc Általános Iskola és Gimnázium. Ezen kiemelkedő fejlesztések Solymosi László tanácselnök később polgármester áldásos munkájának eredményeként jöttek létre.

1993-ban újból megkezdte működését a Református Általános Iskola.

Elkészült a Helytörténeti Kiállítás, a Vasúti Múzeum, állandó Vasúti Járműkiállítás, a Képtár és a Kossuth Lajos emlékszoba. További köztéri alkotásokkal bővült Dombrád: Móra Ferenc szoborcsoport, egészalakos Kossuth Lajos szobor, Baross Gábor emlékoszlop, az 1848-as szabadságharcban besorozott honvédek emlékműve, az Emlékezés Parkjában a kitelepítettek emlékére állított szobor.

2000. július 1-től Dombrád városi rangot kapott. A város lélekszáma napjainkban - a hozzá tartozó Kistiszahát településrész lakosaival együtt – 4246 fő. Teljes területe 52 km2.

A település csodálatos Tisza-parttal rendelkezik, ahol két panzió, két kemping, 136 üdülő található. A folyó nem csak „tiszavirágzáskor” csodálatos, hanem az év minden szakaszában.

Az ide látogatók a csendes nyugalmat, a természet közelségét éppúgy megtalálhatják itt, mint az önfeledt szórakozást, koncerteket és fesztiválokat.

Az év egyik jeles eseménye a Csülkös Nap, melyen a település ízletes ételekkel és változatos programokkal várja a vendégeket. Dombrád lakossága mindig is szívesen fogadta és fogadja az érdeklődőket, a látogatókat, a nyaralni, pihenni vágyókat. Elfogadó és befogadó a település lakossága, és elmondhatjuk, hogy Dombrádon jó élni.

Büszkék lehetünk a múltunkra, és arra, hogy a város mindig képes megújulni, modernizálódni.

A múltunk tehát erős alap, de a jövőnkért minden nap tennünk kell. Épített örökségünket meg kell óvni, és újakkal gazdagítani, az évszázadok szellemiségét, hagyományát fel kell éleszteni, és ami talán a legfontosabb a fiatalokat itthon kell tartani, munkahelyekkel, vonzó és támogató környezettel.

Stephen King írja egyik regényében: Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál. Mi szeretnénk, ha fiataljaink látnák, hogy szükségünk van rájuk, és Dombrád igazi otthont kínál számukra, jövőt, hogy együtt ünnepelhessük majdan az 1000. évfordulót is.

Kozmáné Kasza Veronika - polgármester