Január 22-e környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények. Egy-egy program, esemény kapcsán, sokan, sokféle módon próbálnak megmutatni, átadni valamit kulturális, művészeti életük értékeiből.
Ez alkalomból 2017. január 20-án Dombrádon is megrendezésre került A Magyar Kultúra Napja rendezvény.
A műsort a Himnusz eléneklésével nyitottuk meg, majd szavalat formájában hallgattuk meg Urbán Pétertől, a Dombrádi Móra Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola 10. osztályos tanulójától.
Kozmáné Kasza Veronika, Dombrád város polgármestere megnyitó beszédében utalt arra, hogy a Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a „Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból” megírását Szatmárcsekén, így e jeles eseményre emlékezve 1989 óta ezen a napon tartjuk A Magyar Kultúra Napját. Talán ezen a napon is sikerül felhívni a figyelmet azokra az érékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőriznünk.
A rendezvény meghívott előadója Bakajsza András irodalmár, nyugalmazott középiskolai tanár volt, aki Felső-Szabolcs irodalmi élete címmel tartott előadást. Korábban több kötetben is közreadta irodalomtörténeti kutatásainak eredményeit.
Előadásának elejét a még életében elfeledett anarcsi Czóbel Minkáról, és a 20. század gyermekirodalmának egyik jelentős alakjáról, a dögei Ölbey Irén irodalmi munkásságáról, a szülőföldhöz való kötődéséről tartotta a Dombrádi Házasságkötő Teremben.
Felső-Szabolcs irodalmi életének teljességéhez nagyban hozzájárult a kisvárdai születésű Kondor Jenő, aki a Bessenyei György Gimnázium magyar-orosz szakos tanára volt. Nyugdíjazását követően sem lett hűtlen vállalt hivatásához, tankönyvkiadók könyveit terjesztette. Versei, írásai 1986 óta jelentek meg országos és megyei lapokban, illetve folyóiratokban. Több önálló kötettel is rendelkezett.
Bakajsza András előadásának elmaradhatatlan szereplője volt Gondos Gyula, aki 1939-ben született Dombrádon, és emelte életével, munkásságával városunk hírnevét. Gyermek- és diákkori élményeit a Pátroha-Kisvárda-Dombrád térségben szerezte. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1999-ig. Nagydiák kora óta ír verseket, antológiákat. Hosszú hallgatás után - rábeszélésre - összeválogatta a Mellékágak című verseskötetét, ezt követte A szőlő lelke, majd egy nyelvészeti tárgyú értekezés. 2002 végén jelent meg a Megszakadt ösvényen című, gyűjteményes kötete. 1999 óta tagja a Váci Mihály Irodalmi Körnek, 2000 óta az AKIOSZ-nak, ez idő óta a Kristály című irodalmi lapban, újabban a Kláris-ban jelennek meg versei és recenziói.
A Tanár Úr felelevenítette a kálmánházi Rákos Sándor költő, műfordító, esszéíró, kiadói szerkesztő életútját, aki az 1970-es évek második felétől a szereplíra új válfaját hozta létre. Lírájának jellegzetessége a protestáns zsoltáros hang.
Bemutatásra került a nagykállói kötődésű Ratkó József költő munkássága. Az ő nevét viselő Ratkó József Irodalmi Társaság egyik alapító tagja volt Fazekas István, akinek költészetét és fordítói munkásságát 2010-ben Váci Mihály-díjjal jutalmazták.
Az előadás végén Bakajsza András megemlítette kedvenc költőjét, egykori szakdolgozatának szereplőjét, Váci Mihályt, aki szintén Szabolcs megye irodalmi életét gazdagította, hiszen a költő nyíregyházi születésű volt.
Váci Mihály így vall szülőföldje szeretetéről:
„Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.”
2015. november 28-án a miskolci egyetemi könyvtárban rendezték meg „Az év pedagógus költője, írója” című pályázat eredményhirdetését. A közel ötszáz pályázó pályamunkája közül a Dombrádi Móra Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanárának Brekk Zoltánné, Beregi Kiss Magdolna Magyar dal és Az új kenyér című versét a legjobbak közé választották. Ennek eredményeképpen az Irodalmi Rádió szerkesztősége elismerő oklevelet adományozott a szerzőnek, mint az év pedagógus költőjének, és felvette állandó költői sorába. A vers az Ünnepi csend című antológiában is megjelent.
A rendezvény zárásaként Beregi Kiss Magdolna elszavalta díjnyertes versét.
