Karácsonykor ilyen tájt

Karácsonykor ilyen tájt valami egészen más.
Karácsonykor ilyen tájt megváltozik a világ.
Karácsonykor ilyen tájt láthatatlan
karként ölel át: a szeretet.
Az ember társas lény, szüksége van rá,
mint virágnak a fényre, mint fának
az esőre, hogy lemossa időnek porát.

Az Isten embernek adta életnek koronáját
de azt viselni nem tudta, elküldte hát fiát,
hogy megmutassa mert az emberiség
járható útja csak egyetlen szó,
mit úgy hívnak szeretet. S ha ez nincs benned
csak üres harang vagy mit elkongat a dél,
önmagad árnyéka vagy, ha eltűnik a fény.

Az ő vára erre épül, melyet építettek
hitvalló apostolok, vértanúk,
papok és hívő emberek.
Több mint kétezer éve ez a vár áll,
s épül tovább, mert minden igaz
keresztény ember lehet egy tégla,
vagy csak egy szürke kő, de építi bástyáját.

Sokszor megtéved az ember életének útján
de ha felveszi hitnek lámpását,
megtalálja miért éljen tovább.
Mert a léleknek meg kell érnie a testben,
mint fán a gyümölcs, mezőn a kalász,
hogy szárnyalni tudjon egyszer majd magasan
teren, időn a végtelenbe át.

Jól tudom, hiába éljük példásan életünk
sokszor a sorstól nem azt kapjuk
mit megérdemelnénk, mert néha
túl sok itt a könny, a keserűség
s a fájdalom, de éltünknek keresztjét
hordoznunk kell, kinek könnyebb
kinek nehezebb, de vállon vinni kell.

A boldogság nem mérhető karátos aranyban
vagy csillogó gyémántban,
az csak egy hideg fém, egy hideg ásvány.
Az igazi kincs benned van
csak fel kell tárnod kapuját,
olyan világba léphetsz, mely csak a tied
melyet nem vehet el tőled senki más.

S lehetsz a világnak bármely részén
ez ott van mindig veled,
mert akkor te magad vagy a világ.
Szívemnek hárfa húrjain most oly szavakat pengetek,
melyek ha elérnek hozzád szebb lesz az életed.
Mert e rohanó világban nem érünk rá élni,
társra, felebarátra, szeretteinkre időt szentelni.

Sokszor észre sem vesszük természetes oly megszokott, csak akkor döbbenünk rá mikor már nincs, mi is azaz igazi kincs. Vigyázzunk hát rá, mert a szeretet törékeny virág óvni, védeni s ápolni kell egy életen át.

Molnár István (Dombrád Andrássy úti lakos)