Az advent egy megszentelt várakozás, az Úr eljövetelének, Jézus születésének a várása, hiszen az adventi koszorú fényessége már csak egy apró lépésre van a karácsony ragyogásától, amely elhozza a teljességet.

Közösségünk elhelyezte az Alkotóház udvarán az adventi koszorút, melyen hétről hétre felgyullad egy-egy láng, míg el nem érkezik a szenteste. Az utcákon, az ablakokban ragyognak a fények, és a város főtere is ünnepi pompába öltözik. Ébresztgetjük szívünket az ünnepre, mintha mindig imára hívó harangszót hallanánk, a messze távolból, a hó- és ködfátyol mögül. Várakozunk és készülődünk, furcsa és különös izgalommal. Csomagoljuk az ajándékokat, készítjük a meglepetéseket. Majd eljön az év legmeghatóbb pillanata, és a várakozás zsongását egy szempillantás alatt felváltja a „csendes éj” lassú, ünnepélyes hangulata.

Az adventben és a karácsonyban az is csodálatos, hogy újraéljük a gyermekkori karácsonyok varázsát, egy kicsit újra gyermekek leszünk. Felelevenítjük a karácsonyi készülődés gyönyörűségét, és beteljesedését, a varázslatos pillanatokat, amelyeket áthatott a feltétel nélküli szeretet csodálatos lényege. Visszaidézzük a vidám és örömteli élményeket, és meghitt, békés perceket, amikor még nem rohantunk, nem hajszoltuk magunkat, és egymást, volt időnk szeretteinkre, másokra és önmagunkra.

Teréz anya azt mondja:

„Ossz szeretetet, bárhová mész, legfőképpen a saját házadban. Ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött! Légy Isten jóságának élő kifejeződése! Jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg üdvözlő szavaidban!”

Ez a szent ünnep a legalkalmasabb arra, hogy Teréz anya szavai élő valósággá válhassanak. Hiszen karácsonykor nem csupán kézzel fogható ajándékokat adhatunk egymásnak, hanem időt és szeretetet, és ettől lesz igazán teljes az ünnep. Felgyorsult világunkban az időnk, türelmünk különleges kincs. Mégis sokszor, sokan pazarlóan bánunk vele. Belefeledkezünk a tevékenységeinkbe, a közösségi oldalak írásába, a kommentekbe, a saját gondolatainkba, vágyainkba és terveinkbe, és állandó elérhetőségbe kényszerítjük magunkat, mert nem akarunk lemaradni semmiről, mindenre azonnal reagálni akarunk. Túlhajszoltan, állandó időhiány érzetében élünk. Pedig nem biztos, hogy tényleg olyan kevés az időnk, és oly sok a tennivalónk, lehet, hogy csak a hangsúlyokat kellene átgondolnunk.

„Lassan járj, hogy élj!” - vallják a slow mozgalom képviselői, akik hisznek abban, hogy másképp, lassabban is lehet.

Ha az időt, az odafigyelést és a szeretetet egymásnak ajándékozzuk, varázslatos légkört tudunk teremteni, ünnepi hangulatot, amelyben örömteli az együttlét is.

A karácsonyi ünnepkör igazi, mély megélése egy lehetőség arra, hogy kipróbáljuk milyen az, amikor kiszabadulunk az állandó elfoglaltság rabságából, amikor időt szánunk egymásra és magunkra.

Tudatosan kell döntenünk arról, hogy minek szánunk hangsúlyos szerepet a saját életünkben, és mi az, amit elengedünk, miközben csak egymásra, szeretteinkre és közösségünkre figyelünk. Ezáltal mi is olyan ajándékot kapunk, amely nem hasonlítható össze semmivel sem.

Az időn és az odafigyelésen kívül a szeretet a legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak. A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre. A karácsony lényege a feltétel nélküli szeretet, a másik elfogadása. Ajándékozzunk egymásnak időt, türelmet és szeretetet, hogy a téli hidegben és sötétben is melegség és fényesség járja át a lelkünket, így várjuk a megváltó áldott eljövetelét!

Kívánok mindannyiuknak a hátralévő időszakra szép várakozást, örömteli adventi készülődést, majd Áldott Karácsonyt, és szeretetteli napokat az új esztendőben!

Kozmáné Kasza Veronika - polgármester