Karácsonyi köszöntő 2016

2016. december 15. 503

Tisztelt Városlakók!

Az advent a karácsony előtti negyedik vasárnappal, más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Eredete a IV. századig nyúlik vissza, később VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.

Az első adventi vasárnap három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét. Maga az advent szó eljövetelt jelent, az Úr eljövetelét. A karácsonyt megelőző várakozás ugyanis az eljövetelben éri el jutalmát. Az ünnep legismertebb szimbóluma a már egyre több családban elkészített adventi koszorú, rajta a négy gyertyával. Ezek mindegyike egy-egy fogalmat jelképez: a hitet, a reményt, az örömet és a szeretetet - de mindegyik közül a legfontosabb a szeretet.

Két évezreddel ezelőtt egy gyermek születésével kezdődött az új időszámítás, s azóta a karácsony misztériuma újra meg újra összegyűjti a világ minden pontján az embereket a családi tűzhely köré. Sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhánynapi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta és szétszórta egymástól a nagyvilágban a létért való küzdelem, most újra összeforr a találkozásban, a kölcsönös szeretetben és jóakaratban.

Kedves Városlakók!

Egy történetet szeretnék elmesélni, ami Berecz András egyik kedves meséjéből való. A főhős, bizonyos János nevezetű vitéz megjárja a poklot és a mennyországot is. A pokolban furcsa látvány fogadja. Nagy, kerek asztal mellett ülnek a kárhozott lelkek. Az asztalon van minden, ami szem-szájnak kellemes. Ám mindegyiküknek hosszabb a kanala, mint a keze, ezért bárhogyan is igyekeznek, egy falatot sem bírnak a szájukba tenni, így mindannyian éheznek. Odafent az égben ugyanez a látvány fogadja, kerek asztal, sok finom ennivaló és méteres kanalak. Csakhogy az üdvözültek mégis mindig jól laknak. Ők ugyanis egymást etetik. Az üdvözült lelkek egymást táplálják, értelmet és örömet adnak egymás életének. Az a csodálatos táplálék pedig, amely a testet és a lelket egyaránt táplálja, a szeretet. A szeretet, amely értelmet ad életünknek, abból a felismerésből táplálkozik, hogy valakinek szüksége van ránk. Ez a szeretet legmagasztosabb formája.

A karácsonynak és az adventi várakozásnak azonban van egy sajátos, semmivel össze nem hasonlítható misztériuma, titka, és ez az isteni szeretet. Az emberiség történetének egyik legmeghatározóbb pillanata, amikor az Isten emberré lett, és eljött közénk, hogy szolgálja az embereket, hogy mutassa az utat, megváltsa életünket. Isten legnagyobb ajándéka a világ számára, hogy elküldte fiát, Jézus Krisztust.

Tisztelt Városlakók!

Karácsonykor az emberszereteten felül Isten nagy szeretete nyilvánul meg, hiszen „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.” (Jn. 3,16.) Aki elgondolkodott már a betlehemi istálló üzenetén, annak nem kell bizonyítani, hogy Isten szeret és irgalmas. Nap mint nap megtapasztalhatjuk életünkben szerető gondoskodását, hiszen ahogy mi szeretjük, féltőn óvjuk gyermekeinket, úgy Ő is gondot visel ránk. Elküldte közénk szent fiát, aki emberré lett. Jézus Krisztus pedig ismeri az emberi lelket, az emberi létezés nehézségeit, hiszen köztünk élve azonosult a szenvedő és nélkülöző emberrel, átélte gondjainkat, szenvedésünket, saját maga is megtapasztalta, milyen is a teremtmény, és milyen hatalmas is a Teremtő Isten.

Aki megérti ezt, az meghallja az isteni üzenetet, Isten szavát, és megismeri a válaszokat is. Ez a szeretet élő párbeszéde Isten és ember között. A betlehemi istálló rideg környezete azt mutatja, hogy Istennek nem a dolgok kellettek, hanem a szívekből jövő szeretet. Ezt kérte a szent családtól és a pásztoroktól. A családtagoknak és barátoknak átadott ajándékok szimbólumok, a szeretet jelképei, nem az értékük fontos, hanem a mondanivalójuk. Az ajándékozás egy gesztus, amellyel átnyújthatjuk szeretteinknek megbecsülésünket, türelmünket, figyelmünket, gondoskodásunkat, önzetlenségünket és hálánkat. A szeretet sokkal több, mint egy érzés vagy hangulat, ez személyes kapcsolat. A szeretet a tettekben ölt igazán testet, akkor, amikor képesek vagyunk áldozatot hozni, lemondani, szolgálni és önzetlenül adni, ahogyan azt a Megváltó is tette. Így varázsolják a hétköznapi tettek ünneppé az életünket, ezek az apró kis lángocskák gyújtják meg az adventi gyertyákat, és ezek élesztik fel a ragyogó karácsonyi fényeket, teremtik meg az otthon melegét, teszik szebbé a világot és mindannyiunk életét.

Kívánom, hogy az Önök otthonaiban is varázsoljanak ünnepet a karácsony fényei, és legyen szeretetben gazdag, áldott, békés karácsonyuk!

Kozmáné Kasza Veronika polgármester

Értékelés:
(0 szavazat)